Szépen kérem a kedves szerkesztő urakat és hölgyeket, ugyan ne essenek piros tollal írásom címének, mert a szöveg idézet, tehát szent és sérthetetlen. Még akkor is, ha kétségtelenül a suksükölés mentális és nyelvi színvonalán áll. Olyannyira, hogy sokáig gondolkodtam, vajon nem a bolondját járatja velem valaki? Esetleg a bolondját-e járatja?

De nem: az MDF budapesti szervezetétől kapott e-mail komolyan meg akarja szondázni a címzettek ideológiai nézeteit. Idétlen, ostoba és primitív módon.

Ami önmagában még nem lenne baj. Csakhogy ez a silány szellemi termék olyasvalamiről is árulkodik… De inkább ítéljenek önök! Íme, néhány gyöngyszem: „Ön szerint bűn a homoszexualitás?” „Engedélyezni kell-e minden esetben az abortuszt?” (Talán az „engedélyezni-e kell” stílszerűbb lenne, de ne kötekedjünk.) Sutba kell-e dobni a hagyományainkat?” „Bűnözők-e a kábítószer fogyasztók?” „A multicégek csak kizsákmányolják az embereket?” „Tényleg létezik cigánybűnözés?”

Értik, ugye? A kérdőív összeállítói sötét, elmaradott lénynek gondolják a konzervatív embert. A napnál világosabb, hogy a magát liberálisnak nevező párt romjai alól menekülő, vélt szellemi fölényüktől eltelt -- a valóságos konzervatív értékekről halványlila segédfogalommal sem rendelkező -- léhűtők valamelyike állította össze a kérdéseket. Bizonyára jó pénzért. De hát telik a nép vagyonából megtollasodott új (sőt, már régi) gazdagoknak a „baloldali” pártok holdudvarában, ahol a Debreczeni-féle beteges, gyomorfelforgató gyalázkodástól az ilyen „ütős” kérdőívekig készségesen állják -- a lenyúlásokból keletkező bevételekhez képest igazán elenyésző -- cechet.

Hiszen félnek a kétharmadtól, mint ördög a tömjénfüsttől. Látszik ez mostanában a televíziós híradókban felbukkanó, dülledt, kifejezéstelen szemmel maguk elé meredő ismeretlenek izzadságszagú igyekezetéből, amellyel ünnepélyesen bejelentik egy új – vagy az előző parlamenti választás óta nem működő, ám most rejtélyes okokból ismét életre keltett – párt indulását a választásokon. Nem lenne igazságos megkérdezni, hogy nem szégyellik-e magukat az MDF régi szavazói, hiszen erre Antall József hihetetlen erkölcsi mélységekbe süllyesztett, egykor rendszerváltó pártja mai vezetőinek lenne a legtöbb oka. Azt azonban mégiscsak érdemes lenne megtudakolni a demokrácia megcsúfolására létrehozott, semmilyen tényleges tevékenységet nem végző, tiszavirág életű fantompártoknak a nyilvánosság elé nyomakodó képviselőitől, hogy vajon kizárólag pénzért bohóckodnak a tévékamerák előtt? Vagy ha nem pénzért, akkor miért teszik? Tudniuk kell, hogy a demokrácia megcsúfolásával, alantas módon felhasználják őket egy tényleges erőt és programot jelentő politikai alternatívával szemben. Hisznek egyáltalán ezek az emberek valamiben? Kissé egyszerűbben: tudnak-e reggelente a tükörbe vagy a gyerekeik szemébe nézni? Persze, kizárt dolog, hogy megértenék a kérdést. Aki ilyen szerepre vállalkozik, annak már nincsenek erkölcsi aggályai.

És akkor még nem beszéltünk a szocialisták napról napra újabb, mesterségesen gerjesztett médiafigyelmet indukáló, vehemens Fidesz-gyalázásáról, a néhány hónap múlva hivatalba lépő magyar miniszterelnök imamalomszerűen ismételgetett mocskolásáról, meg a nyolc év borzalmas kormányzása után különösen kínosan hangzó, kapkodó, hazug ígéreteiről. A hol piaci kofa stílusban, hol kocsmai szóváltásra emlékeztető módon előadott, iszonyúan hiteltelen szövegekkel azokat nem tudják becsapni, akik még ezt a két és fél hónapot is sokallják, ami hátra van a tehetségtelen, korrupt végrehajtó hatalom regnálásából. De sokan vannak, akik még nem döntötték el, hogyan voksolnak és voksolnak-e egyáltalán. Csaknem minden második szavazókorú állampolgár ilyen. Ezt a milliós tömeget, pedig még nagyon is befolyásolhatják az MDF kérdőívéhez és a fantompártok megjelenéséhez hasonló politikai aknák.

Magyarországon érdekes helyzet alakult ki. Van egy párt, amely alig két és fél hónappal a parlamenti választások első fordulója előtt valamennyi közvélemény kutatási adat szerint fölényes győzelemre áll. És ott van vele szemben az összes többi párt, amelyik nem azzal múlatja idejét, hogy ismertesse a választókkal programját, ideológiai elveit, gyakorlati elképzeléseit. Ehelyett soha nem volt, elképesztő egységben támadja azt az egyet, amely néhány hónap múlva vállalja majd a felelősséget Magyarország társadalmi és gazdasági életének irányításáért. Túl kell élni. De nem szabad felejteni. A konzervatív embert ugyanis nem az jellemzi, hogy bűnnek tekinti a homoszexualitást. Hanem hogy erkölcsi elvei, esetenként erkölcsi aggályai vannak. Ezért válaszoltam az MDF kérdőívére a feladónak, hogy tisztességes ember semmiféle kapcsolatot nem létesít egy olyan párttal, amelynek szapora árulásai hovatovább követhetetlenek, és a gyanú szerint e pálfordulások során köztörvényes bűntettek elkövetésétől sem riadt vissza.

A cikk szerzője Gereben Ágnes

Kun Miklós Hírportál